Harmadik Éj

ébred - este új ruhák
irány a H --- elíz területén megtámadás
irány a sikátor --- H már ottwan
beszéd a macskával (halkonzervért) -- nemderül ki semmi
elő feladat -- támadás megakadáylozása egy party ellen, ahogy V-ok wannak -- oda tömegk-sel
kifelé jövő hölgyek -- találk. Hajnallal ("Bent wan Robert")
figyelmeztetés --- terroristák --- eltűnögetnek --- 2 a WCbe -- Vadak utána - kisz. --- átkutatás -- semmi
robbanás -- bezártság

Második Éj

- Ó, a furgon! - ez volt az első gondolata Grainnek, mikor felkelt.

- Hogy micsoda? - ébredt fel Manta.

- A furgont, amivel az a két szerencsétlen jött, ott hagytuk tárva-nyitva a Flamingó előtt!

Gyorsan összeszedték magukat, a saját mólójukhoz kormányozták a hajót. A pub felé futva megállapították, hogy ez a mai is még egy a jól ismert fülledt Miami éjszakákból.

A bejárat előtt nem volt a furgon, és az oldalsó sikátorban sem. Odabent a pultnál Frank volt. Frank, a

Frank elvitte reggel garázsba
irány oda -- üres garázs (a zárt bárki ki tudja nyitni)
feltűnik a furgon az utcában --- lövések a forgótárból
ugrás az El Camino mögé -- szétluyaksztott oldal, kifolyó benzin
futás a furgon után -- túl gyors, sarkon túl eltűnik
El Camino be a garázsba -- Billt hívni ---- jön, de nem ő a műszakos >> taxi
Elízium (múzeumnál) --- csatornában közös beszélgetős hely --- Mitch --WFlamingo kiszélesítés+elízium
engedély a Htől --- hotelben -- ad majd 3 feladatot
vissza utcára --- sikátor szélén furgon --- odamennek -- felrobban --- 2uzis --- őrj. --- ruhák off ---Hotel

Első Éj

Manta felébredt. Nem sütött a hasára a nap. Este volt. Még szerencse.
Miközben felöltözött, látta, hogy Grain még alszik. Lement a lépcsőn, és a szokásos kis esti zsivaly helyett valami egészen más fogadta. Szokásos zsivalyon azt kell érteni, hogy emberek cseveje, koccintás és egyéb üveghangok zaja, valamint halkan szóló zene egyvelege, illetve még bármi ami egy átlagos pub hangzásvilágához tartozhat. Ja igen, merthogy egy pubot üzemeltettek a lakásuk alatt (vagy ők laktak a pub felett, igazából mindegy). Szóval az említett hangzásvilág egyik komponensét sem lehetett megfigyelni. A síri csöndben csak a pultra támaszkodó csapos hüppögését lehetett hallani.

- Mi történt, Bill? - kérdezte Manta - Miért nincs senki, és miért sírsz?

- Itt voltak a zsaruk - mondta Bill, és megtörölte az orrát - Azt mondták nem nyithatunk ki.
Manta körülnézett, nem látott semmi különöset, viszont Bill nagyon rossz színben volt.

- És miért nem? Valami baj van?
- Razziáztak, és találtak a wc-ben két narkóst - mondta Bill, és arcát a kezébe temetve motyogott tovább - Titeket is kerestek, mondtam, hogy nem vagytok itt. Azt mondták, még visszajönnek.
Bill szaporán lélegzett, és nagyon fáradtnak tűnt. Manta közelebb lépett hozzá, csuklóján harapott egy kicsit, és Bill elé tartotta. Ő mohón elkapta és a szájához tapasztotta. Néhány másodperc múlva Manta elvette a kezét, és felsétált vissza a szobába.
- Grain, ébredj! - mondta, majd gyengéden meglökdöste a férfi vállát.
- Szép estét! - Grain kinyitotta a szemét, felült, észrevette Manta izgatottságát - Mi baj van?
- Bezárták a pubot!
- Ki? Mikor? Miért?
- Gyere le, majd Bill elmondja.
Grain felöltözött, és Manta után lement a pubba.
- Hé, Bill!
Bill már láthatóan jobb színben volt. Poharakat törölgetett.
- Pontosan mi is történt? Mi ez a bezárás dolog? - kérdezte Grain.
Bill elismételte a Mantának mondottakat.
- Mikor volt ez? - kérdezte Grain.
- Még alkonyat előtt, olyan nyolc körül.
- És hagytak itt valami papírt? Vagy elmondták a nevüket?
- Papírt nem. De a főnök valami Columbo nevezetű nyomozó volt. Ő mondta, hogy még visszajönnek.
- Columbo? Mint a kis vicces okos a tévésorozatban? - húzta fel a szemöldökét Manta.
- Hát, aszonta - Bill arcára az erősen gondolkodás kifejezése ült ki, aztán lassan bólintott egyet.
- Oké, utánanézünk. Legközelebb gondolkozzál már, Bill! Semmilyen papír? Lehet, hogy nem is zsaruk voltak - mondta Grain, közben elindult az ajtó felé, és Mantával a háta mögött kilépett az utcára.
Az asztfaltból sugárzó meleget a móló felől áramló szellő ellensúlyozta, nem mintha nekik bármit is számítottak volna az efféle környezeti hatások. Az utcán különféle színek kavalkádja terült szét, a türkiztől a cinóberig a spektrum minden elemében pompázva. Néhány motel, kisebb kaszinó, és más vendégcsalogató helyek fényei árasztották magukból. Manta zöld lenvászon felsője tompán visszaverte a Wild Flamingo magentás-pink színeit. Wild Flamingo? Ja igen, így hívták a kettejük pubját. Főként emberek látogatták. Nem volt messze a kikötőtől, ezért matrózok és öreg tengeri medvék (már ha manapság is lehet így nevezni őket) visszatérő látogatói voltak a Flamingónak.
Manta és Grain beszálltak az autójukba, egy 67-es Chevy El Caminoba, és átszelve a Miami éjszakát egyenesen a legközelebbi rendőrőrsre hajtottak.

A rendőrség épülete egy háromszintes üvegkocka volt, ha leszámítjuk a beton részeket. A bejárat előtt sorakozó pálmák együtt tükröződtek az utca képével. Grain megállította az autót, és besétáltak a portáig.
- Jó estét! - köszöntötték a portást, este tíz körül járhatott az idő.
- Jó estét, miben segíthetek? - mondta a portás, kicsit álmos és nyűgös arccal, valószínűleg egy könnyed esti alvásban zavarták meg.
- Egy bizonyos Columbo nyomozót keresünk.
- Columbo? Hm, nem ismerek ilyen nevű nyomozót az őrsön - mondta, és egy hatalmasat ásított - Bocsánat..
- Biztos benne? Volt nálunk egy rendőr aki ezen a néven mutatkozott be.
- Hát, az már nem az én bajom. 20 éve dolgozok itt, higgye el, tudnék róla, ha lenne Columbo - mondta a portás, és belekortyolt a kávésbögréjébe.
- Ez esetben, köszönjük szépen! - mondta Manta, enyhe mosolyt erőltetve az arcára - Szép estét!
A kijáraton kívül megegyeztek abban, hogy keresnek egy telefonfülkét. Onnan felhívták a Miami Központi Rendőrkapitányságot, és érdeklődtek a Columbo nevezetű nyomozóval kapcsolatban, még betűzték is: C-O-L-U-M-B-O, de azt a felvilágosítást kapták, hogy nincs ilyen nevű alkalmazottuk az egész Miami állományban.
Visszasétáltak az El Caminohoz, és a Wild Flamingo-ig meg sem álltak. A bejárat előtt egy fekete furgon állt, nyitott raktérrel, és két masszív külsejű fickó ládákat pakolt. A meglepő az volt (azon kívül, hogy nem a raktár oldalsó ajtaját használták), hogy nem befelé, hanem kifelé pakolták az árut.
- Mi folyik itt? - kérdezte Grain az autóból kiszállva. - Maguk mit csinálnak?
Az egyik pakoló megállt egy pillanatra, és csodálkozó arccal kérdezett vissza.
- Hogyhogy mit csinálunk? Berakjuk az árut a kocsiba. Miért?
- Mert az az áru a mienk. Szóval nem lenne rossz, ha nem pakolnák a furgonjukba.
- A pia már a mi tulajdonunk, ugyanis kifizettük, és különben is örülnék ha nem ugatnál bele mások bizniszébe! Mondd már meg neki, Bill!
Eközben Bill jelent meg a pub bejáratánál.
- Igen, kifizették, jó árat adtak érte - mondta. Az utolsó láda is bekerült a furgonba, és még mielőtt bárki bármit szólhatott volna, elhajtottak az ismeretlenek.
Grain betaszította Billt az ajtón, és magyarázatot követelt.
- Hát, hát, hátöö nagyon jó árat adtak é-érte - habogott. - É-én csa-csak nektekk a-akartam jót.
- Nem a tied a pub készlete, Bill, nem rendelkezhetsz fölötte a beleegyezésünk nélkül. És egyébként is, kik voltak ezek?
- Há-hát öö nyílt egy új klub itt majdnem szemben, az El Grande, éshátöö nekik volt szükségük több italra. Dde megkértem az árát!
- Nem az a lényeg, Bill. Képes voltál árut adni a konkurenciának? - mondta Grain, és közben a háta mögül, a bejárati ajtó felől hirtelen gyenge fuvallat kíséretében egy hangot hallott a háta mögül.
- Tulajdonosokhoz van szerencsém? - kérdezte egy viszkisrekedt hang.
Grain Mantára nézett, nem árult el semmit az arca. Aztán hátrafordult, és meglátta a világoskék zakós, bajszos férfit, nadrágövében rendőrjelvénnyel. Felhajtott zakóujjas kezében két centisre égett kubai szivarvég füstölt. Másik kezével egy papírt nyújtott át.
- Jó estét! Culombo nyomozó vagyok. Hoztuk a házkutatási parancsot. A pultos bizonyára említette, hogy jártunk már itt - beleszívott a szivarba, bajsza felvöröslött a parázs izzásától. - Mint tudják, az este folyamán két kábítószerest vittünk innen be. Remélem, nincs ellene kifogásuk, hogy átvizsgáljuk az épületet.
A háta mögül öt rendőr lépett be a helyiségbe.
- Csinálják csak, természetesen. - mondta Grain, és közben elindult a lépcső felé. - Odafent is szétnéznek? Az a mi privát lakásunk.
-Hogyne - mondta Culombo - Beckett, McAffee! Tiétek az emelet!
Grain előrement a lépcsőn, felérve a szobába gyorsan a karjára terítette Manta kabátját. A rendőrök nem sejthették, milyen félelmetes penge lapul benne. Grain lement, odaadta Mantának
a bordó bőrkabátot, amit ő azonnal fel is vett.
- Ha van hova menniük, jöjjenek vissza kb. egy óra múlva. Addig itt csak unatkoznának. - mondta Culombo.
- Ó, semmi baj, megvárjuk itt - mondta Manta, és odaálltak az egyik asztal mellé, és vártak.
- Ahogy gondolják. Mellesleg milyen volt az út?
- Milyen út?
- A pultos azt mondta, repülőúton vannak.
- Ja igen, jó volt. Rokonlátogatás. Tudja, milyen az.
Nagyjából tizenöt perc múlva az egyik rendőr egy vizes zacskóval jött ki a wc-ből. Átnyújtotta Culombonak. A zacskóban fehér por volt. Nem kevés. - Az egyik tartályban volt.
- Ez ugye nem porcukor? - tréfálkozott a rendőr.
- Nem tudjuk, akár az is lehet. Nem mi tettük oda.
Közben fentről is lejött a két rendőr, de csak annyit mondtak: Tiszta.
- Mit tudnak erről a cuccról? - kérdezte Columbo.
- Semmit. Valaki odatette.
- Ugye tudják, hogy a birtoklás is büntetendő?
Nem szóltak semmit, közömbösen néztek a rendőrre.
- Ezt most lefoglalom, bizonyíték gyanánt, a továbbiakról értesítve lesznek. A várost ne hagyják el a következő két hétben. - mondta a nyomozó, és a rendőrök kíséretében elviharoztak.
Grain megnézte a kezében levő házkutatási parancsot, Mantára nézett, majd újra elindultak az El Caminohoz, hogy újra célbavegyék a rendőrséget. Pontot kéne tenni ennek a Culombo-dolognak a végére. Egyáltalán valódi, vagy csak egy kamu-zsaru?

Másodszori látogatásuk során a rendőrségen (egy éjszakára ez már sok azért, nem?) a mármegintezekmitkeresnekitt acrú portásnak megmutatták a házkutatási parancsot, és mondták neki, hogy azt a rendőrt keresik akinek a neve ott szerepel a papíron. Tettetett meglepődöttséggel az arcán a felismerés villanykörtéje gyulladt ki unottfáradt feje fölött, és még a homlokára is csapott, mikor azt mondta: " jaa, CUlOmbo! Persze, ő hogyne lenne már. Akarnak felmenni az irodájába?". Ekkor sarkonfordultak, és otthagyták a segítőkésznek semmiképp sem nevezhető portást. Az arcát azért megjegyezték maguknak. Sose lehet tudni, mikor fut össze az ember..
Irány a Wild Flamingo. Szép holdfényes éjszaka volt. A pub előtt egy furgon állt. Ismerős. Két ember járkált és pakolt az autó csomagterébe. Megint.

Azért már nem kicsit pofátlanág, amit művelnek. Pár órán belül másodszor. A Vadak megálltak az uca egy sötét pontján, és kiszálltak az autóból . Vadak. Így hívták kettejüket, akik valamelyest ismerték őket, valóban. Vártak, amíg mindkét pakoló feketeruhás bemegy a pubba a következő körért, aztán bementek csendben utánuk, és bezárták maguk mögött az ajtót. A serénykedők a raktárhelyiségben voltak, az övéken kívül még egy hang hallatszott, Billé. A Vadak beléptek a raktárszobába.
- Mi a franc folyik itt? - nézett Grain kérdően Billre - És maguk meg hogy képzelik..?
A magasabbik pakoló hirtelen pisztolyt rántott.
- Hé, te ne szólj bele! - mondta, és közben felváltva Mantára és Grainre célzott a fegyverrel - Ez a mi bizniszünk. Billel.
- Ez a mi pubunk. A mi italunkat pakoltátok be. Már megint - mondta Grain, és egyet lépett a fenyegetőjük felé.
- Nem vágod, haver. Kifizettük. A mienk. Nem vitázok. Nektek sem kéne - mondta a pakoló, és a pisztoly felé bökött a fejével, nyomatékot adva kijelentésének.
- Na de.. - Grain még egyet lépett a pisztolyos felé, mikor óriási csattanással eldördült a fegyver.
Graint találta el a vállán, de fel sem vette. Két kezét előrenyújtva ugrott a támadója felé és megmarkolta a nyakát. Eközben Manta kabátjából elegáns mozdulattal egy ívelt pengéjű kardot húzott elő, és ugrott a másik pakoló felé, akinek szintén egy pisztoly volt a kezében. Ő is lőtt, és talált, azonban Mantát csak picit térítette el röppályáján.
Bill a sarokban kuporgott, kezével takarta az arcát.
Grain támadója kiszabadította magát a fojtófogásból, és még egy golyót eresztett Grainbe. Grain arcán nem a fájdalom, inkább a düh rajzolt barázdákat. Ujjai végén levő körmei nőni kezdtek, míg jó tíz centis karmokká nem alakultak. Kezével a csávó felé csapott, de az ügyesen kitért előle.
Manta, hogy az újabb lövést megakadályozza, egy jól irányzott suhintással lecsapta a fegyveres kezet.
Sikerült Grainnek is karmaival megszabadítania a pisztolyos fickót fegyvert tartó kezétől.
A két pakoló a raktár közepén vonaglott vérben fürödve. Nemsokára abbahagyták, a Vadak álltak felettük, némán, aztán a remegő Billnek kiosztották a takarítás feladatát.
- De ho-hogyan tü-tüntessem eel őket? - kérdezte Bill reszketve.
- Darabold fel őket, hogy beleférjenek ezekbe a zsákokba - mondta Grain, és Manta odadobta Bill elé a fekete szemeteszsákokat, amiket az egyik polcról vett le.
Bill megcsinálta. Mondjuk elég fura módon, közben nyalogatta a véres cafatokat. De megcsinálta.
Mikor kész lett, a Vadak bepakolták a kis nylonzsákokat az El Caminoba, és a mólóra hajtottak a yachtjukhoz. Átrakodták a fedélzetre, aztán kihajóztak az áramlatig, és bedobálták a csomagokat.
Ők is néztek tévét, látták, hogy így kell, hogy senki ne találhassa meg..
Aztán vissza a kikötőbe, és lehorgonyoztak, és bezárkóztak biztonságos kabinjukba, mielőtt megjelentek a felkelő nap első sugarai.